Az elhízott kutyák és a túlsúlyos emberek viselkedése több hasonlóságot is mutat

Az elhízott kutyák viselkedése sok hasonlóságot mutat a túlsúlyos emberekével – állapították meg az ELTE Etológia Tanszékének és a Padovai Egyetemnek a kutatói, akiknek közös tanulmánya szerdán jelent meg a Royal Society Open Science című folyóiratban.

Akárcsak az embereknél, a kutyáknál is egyre nagyobb gondot jelentenek a túlsúllyal járó problémák. Mivel az elhízás mind egészségügyi, mind állatvédelmi szempontból fontos kérdés, az ebeknél is élénken kutatják a lehetséges kiváltó okokat – olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott közleményében.

A négylábú társaink ugyanabban a környezetben élnek, mint mi, ezért sok esetben ugyanazok a külső tényezők hatnak rájuk, beleértve a hízékonyságra hajlamossá tévő faktorokat. Így a kutya, kiegészítve a rágcsálókon végzett vizsgálatokat, ideális modellállata lehet az elhízás okait és következményeit vizsgáló kutatásoknak, különösen ami a jelenség lelki, szociokognitív – a gondolkodás és a társas folyamatok egymásra hatását feltételező, arra épülő elmélet – okait illeti.

Az Etológia Tanszéken Pongrácz Péter egyetemi docens vezetésével Torda Orsolya PhD-hallgató ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a táplálék minősége mint motiváló tényező eltérő fontosságú-e kövér, illetve nem elhízott kutyák esetében. Két olyan széleskörűen alkalmazott viselkedéstesztet végeztek el hízásra hajlamos – arany retriever, labrador retriever, beagle – és nem hajlamos – border collie, mudi – fajtákon, amelyek során fontos jelentősége van a táplálék jelenlétére adott viselkedési válasznak.

A vizsgálathoz az említett fajtákból normál testalkatú, illetve elhízott kutyákat választottak. Az első, a két utas választás során a kutyáknak két cserép közül kellett választania azután, hogy a kísérletvezető az egyikre rámutatott. Míg a mutatással jelzett edényben mindig alacsony motiváló erejű jutalom volt (répa-, illetve narancsdarabkák), a másik edény vagy üres volt, vagy az alanyok felénél kívánatos párizsit tettek bele.

Az eredmények szerint a túlsúlyos kutyák fajtától függetlenül kevésbé követték az emberi mutatást. Vagyis, nem a kísérletvezető viselkedése által kiemelt répát választották, hanem lehetőleg az ízletesebb falatot. Úgy tűnik, hogy ezek a kutyák inkább törekednek az energiában gazdag táplálék megszerzésére, mint normál súlyú társaik. Ezzel jól összhangban van az a tény, hogy a magas kalóriatartalmú ételekhez való vonzódás az emberi elhízással kapcsolatban is jól ismert.

A második teszt azon alapult, hogy egy rövid tréning során az állatokkal megtanították, az egyik oldali cserépben mindig van jutalomfalat, míg a másikban nincs. Majd a teszt végén a cserép középre került, vagyis kérdésessé vált, tartalmaz-e táplálékot vagy sem. Ebben az esetben az elhízott kutyák lassabban és kisebb valószínűséggel közelítették meg a középre helyezett tálkát, vagyis mondhatni negatívabban ítélték meg a helyzetet. Embereknél is megjelenik ez a fajta pesszimizmus, amit a depresszió és az elhízás kapcsolatával hoznak összefüggésbe.

Érdekes eredmény még, hogy a fajták közötti különbségek nem a hízékonyságban keresendők, hanem inkább azzal állnak összefüggésben, hogy az adott fajta mennyire kötődik a gazdájához. Míg a beagle kutyákat arra tenyésztették, hogy önállóan vadásszanak, addig a retrieverek szorosan együttműködve dolgoznak gazdájukkal. Ez magyarázhatja, hogy utóbbiak hűségesebben követték az emberi mutatást.

Az ELTE-n és a Padovai Egyetemen párhuzamosan folyó kutatásból kiderült, hogy a túlsúlyos kutyáknak a táplálék minősége és megtalálási valószínűsége más motiváló erővel bír, mint a nem elhízott ebek számára. A kövér kutyák igyekeznek maximálni az energiabevitelüket, viszont ha a táplálékhoz való hozzáférés nem biztos, többet hezitálnak.

A két rövid viselkedési teszt eredményei nagyon hasonlóak az emberek esetén egyes személyiségjegyeket és az elhízást vizsgáló kutatások eredményeivel, így úgy tűnik, a kutya valóban jó alanya lehet a jövőben az elhízást kísérletesen tanulmányozó kognitív etológiai vizsgálatoknak.